Utazni jó dolog. Idegen tájak, távol a megszokott élettől, különböző közlekedési eszközökkel, különböző szálláshelyekre, barátokkal, pasival vagy egyedül.
De mihez is kezdünk az utazás előtti fél /kettő / nyolc / huszonnégy órában, miközben az ún. készülődéssel töltjük az időt?
- Jajj hát de jó neked hogy elutazol, annyira cserélnék veled!- Télleg? Akkor gyere már át és pakoljál be helyettem légyszi.- Jajj necsináld már, hát ez legyen a legnagyobb bajod, hogy pakolni kell!- Guess what: EZ a legnagyobb bajom, hogy pakolni kell!!
Szerintem pakolni borzalmas.
Szeretném, ha most a sör mellett felhörrenő férfiak sürgősen empatizálni kezdenének - TUDOM, hogy egy hétre is el lehet menni két darab gatyával (mert az minimum négyféleképp hordható: alapállapotban, kifordítva, kívül hordva, nem hordva), néhány pólóval, egy pár cipővel és némi készpénzzel és útiszesszel. Az igényesebbje még bedob egy nejlonzacskóba némi tusfürdőt és fogkefét is, az olvasottabja pedig egy törölközőt, ami mindig legyen nálad. Nyilván.
Na ez remek, egyben példaértékű.
Én meg történetesen nő vagyok.
És egy nappal az indulás előtt már feszülök.
Mert vegyük csak át mégegyszer a fentieket:
- Idegen tájak: Mennyire idegen? Csador pl. fog kelleni, vagy jobban járok, ha látszik a lábam hossza? Seduxent magamnak vagy a határőrnek pakoljak és észrevétlenül lőjem bele olyan aceventurás kis köpőcsővel (amit hol lehet kapni)? Vagy a magyar tájszólásokat részletesen tartalmazó nagylexikonnal horgonyozzam amúgy pihekönnyű csomagomat?
- Távol a megszokottól: Háhh. Az anyukám pl. ragaszkodik a saját kispárnájához, ha utazik. Én meg az aktuális utazókönyvemhez. És az utazókalapomhoz, mert attól érzem, hogy utazom. És nem, a naptej illata egyáltalán nem közömbös! A megszokotthoz tartozik nálam a telefon, néhány barátomnál a követhetetlen elnevezésű, zenehallgatásra és internetezésre használt kicsi lapos elektronikus csodák, hozzá a töltők persze. Annyira azért ne legyünk távol a megszokottól...
- Közlekedési eszköz: Hát igen. Ha utazásaim kimerülnének abban, hogy ketten megyünk kocsival valahova, mely kocsiba minden befér, amit fontosnak tartok (!), nem írnék posztot. Nade ha el kell bírnom a hátamon a házam?! Hány felső? Melyik mihez passzol? Alá melyik melltartó? Mér, milyen idő lesz egyáltalán? Jó, de ha mégis esik? Bárhol eshet. Bármikor. (Bármi.) Én értem, hogy a hajbalzsam akár feleslegesnek is tűnhet, de nem az. És a smink, ami passzol az ékszerhez. Ami mind passzol a ruhához. Időjárásfüggő eloszlásban. És bírjam el.
- Egyébként végül elbírom. (Persze, mert nem fogok se nyígni, se segítséget kérni... csak hullik a könnyem a szelektálásnál, pedig mennyi mindent vettem direkt a nyaralásra....) De sokszor van még hozzá szálláshelytől függő kemping-kombó, minimum hálózsák és polifoam, esetleg sátor is. Akkor gondoljuk át, ha nappal meleg is van, éjjelre kell valami meleg ÉS kényelmes (ÉS szexi?!) felszerelés. Azt már bepakoltam? Persze nem. Aztán ha a szálláshellyel együtt jár a konyha, akkor viszont vigyünk tartóskaját, mert főzés is lesz belőle. Hány személynek, szeresse mindenki, legyen változatos, ne kerüljön sokba, srácoknak hús, lányoknak zöldség, apropó mikor vásárol be kicsoda? (Persze ha szállodába járnék, nem lenne ilyen gond. Akkor olyan gond lenne, hogy van-e kellő mennyiségű és elitségű szállodalakó felszerelésem, vagy bájos mosolyom kompenzálja majd a hiányt.)
- És végül a társaság. Ha egyedül, akkor tényleg MINDENT kell vinni, mert csak magamra számíthatok. Ha pasival, akkor szintén mindent, kicsit többféle gyógyszert és kaját az ő, és pár garnitúra fehérneműt és nőiesítő eszközöket (áramos és áramtalan környezetet tekintve is!) az én jóllétem érdekében. Ha barátokkal, akkor mindent, amiről feltételezem, hogy senkinek nem jut eszébe....
Na ez futkos a fejemben a megelőző egy napban. És ami a fejemben futkos, az vagy a fájás, vagy a neurózisom, vagy..... egy piaci rés!!
Szóval álljon itt a megoldás: az ajándék-csomagkészítés*!
- Csapatunk megérkezik az összeomlás szélén álló kedves sorstárshoz.
- A helyszínen felmérjük az utazás, a bőrönd, valamint a ruhásszekrény paramétereit.
- Meghallgatjuk a megrendelő aggodalmait és eszmefuttatásait, és egyikünk megnyugtatja.
- Másikunk megmagyarázza a környezetet képező ingerült férfiembernek, hogy a jeleneség teljesen normális (*és elsősorban az ő érdeke, hogy az ajándékért fizessen, vagy nyomja meg a piros gombot).
- A többiek pedig már össze is csomagoltak.
Szükség esetén bőröndöt, valamint az utazás idejére kríziselhárító kísérőt biztosítunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése